Az út elején

Már másodszor jutottam ugyanarra az ösvényre. Pedig küzdöttem, hogy továbbjussak, de sajnos nem csak rajtam múlt. Két éve a férjem megcsalt egy nővel. Tudtam róla, már a legelején. Mert annyira szerettem, hogy éreztem minden rezdülését és ezáltal a változást is. Nagyon fájt, amit tett, úgy éreztem, megaláz. Elhagyott minket, a kisfiamat és engem egy másik nőért és annak újszülött kislányáért. Fájt, amikor hazajött és bántott fizikailag, lelkileg. Fájt, hogy a kisfiam hiányolja és ő csak annyit mond: eddig a fiunk kapott meg mindent, mostantól a másik gyerek kap. Pedig nem is az ő gyereke az a másik. Mintha a fiunk már nem is létezett volna a számára. Csak az volt a fontos, hogy belém marjon, hogy ő most milyen boldog, én bezzeg itt fogok megsavanyodni egyedül.
Pedig minden kezdett sokkal jobb lenni. A kisfiam ovis lett, én elkezdhettem dolgozni. Ő mégsem akarta ezt, inkább kilépett a megszokott mederből. Közben én is elkezdtem levelezni egy ausztriai férfivel, akinek a levelei minden nap egy kis boldogságot hoztak. Minden nap beszéltünk neten és mindig az volt az első kérdése, hogy hogy vagyok, hogy telt a napom, a második kérdése pedig az volt, hogy a kisfiammal mi történt, hogy van? Egy idegen ember idegen országból jobban foglalkozott a gyerekemmel és velem, mint a férjem. Annyira szerettem...küzdöttem érte, a szeretőjét megkerestem, sírva kértem, hogy hagyjon minket békén, engedje vissza hozzám a férjemet, a gyerekemhez az apját. A lány a szemembe hazudott (mit is várhattam volna tőle).  A férjem pedig nem akart visszajönni hozzánk. Végre felnőttnek érezhette magát, nem kellett a szüleivel laknia. Mi más megoldás híján itt maradtunk anyósoméknál. Nem panaszkodhatok, segített minket a fiammal, de utólag nagyon bánom, hogy nem mentem el innen. Amikor már kezdtem túllépni a férjemen, hirtelen visszaköltözött. Bocsánatot kért mindenért, végül a kisfiunkat kérdezte meg: visszajöhet-e hozzánk. Az akkor 4 éves kisfiam csak ennyit mondott: "Egy feltétellel. Ha megigéred, hogy soha többé nem bántod Anyut.".......