Cím nélkül

Na most kicsit bajban vagyok, mert nem tudom, hogy magyarázzam el a következő írásom célját. Szóval. Nem akartam a férjemről írni, semmilyen formában. Még csak igyekeznem sem kell, hogy elkerüljem a megemlítését, mert egyáltalán eszembe sem jut, hogy újra csak panaszkodjak és sajnáljam magam. Eredetileg azért kezdtem el blogolni, hogy itt nyugodtan kisírjam magam, kiírjam a fájdalmakat, amiket okoz. De jó hírem van! Már nem bánt semmi (legalábbis nem fogok már emiatt billentyűzetet ragadni), amit tesz. Sőt, odáig jutottam, hogy elkezdtem barátkozni a nőjével. Pl. Áron szülinapi ajándékát, egy hajnyírót vele vettem meg, addig a férjemet itthon hagytuk Áronnal, hogy addig is foglalkozzon vele. Úgy érzem, ez így sokkal, de sokkal jobb megoldás, mintha folyamatosan vicsorognék rá, holott az egész csak arra ment ki a férjem részéről, hogy féltékennyé tegyen és könyörögjek neki újra. Csakhogy most melléült. Tulajdonképpen én lennék a legboldogabb, ha segíthetnék neki csomagolni :) Vagy ő segítene nekem, az még jobb lenne. Ma azonban mégis rosszul esett tőle egy megjegyzés. A lány beteg, kezdődő vírusos torokbigyója van. A férjem persze egyből arról kezdett el beszélni, hogy ő ezt nem kaphatja el, mert akkor bizony nagyon hisztis lesz. Erre mondtam neki, hogy ne magával foglalkozzon, hanem ápolja a lányt, főzzön neki teát stb. Erre a lány: szokott főzni nekem teát. Na és ez volt, ami nagyon rosszulesett. Én akárhányszor voltam beteg, soha nem ápolt, még tulajdonképpen ugráltatott is. Áhh, mindegy is. Nem érdemes felhúznom magam, és nem is mérges vagyok, csak bánt. Fáj, hogy én annyi mindent megtettem neki az évek alatt, ő pedig emberszámba sem vesz....Én tartom a hátam helyette a rokonai előtt is. Erről majd a következő pár nap vmelyikén fogok írni, mert most már nagyon álmosak vagyunk Áronnal. Holnap lesz az utolsó tanítási nap, aztán jöhet velem a fiatalember dolgozni, ugyanis a főnöknőm beírta őt is a határidőnaplójába :)

Ünnepek

Közeledik a karácsony, de nálunk a december csak erről szól. Ugyanis az én drága kisfiam 16-án ünnepli a 7. születésnapját :) Ki is néztem egy kedves ismerős blogjáról egy gusztusos kis gesztenyetortát. Timi biztosított arról, hogy nem lesz könnyű munka, de megéri. Így is lett! Annyira finomra sikerült, hogy még a férjem is megevett 4 szeletet. Még akart is enni, csak akkor nekünk 1-1 szelet jutott volna, mert vittem az irodába is, meg a tesóméknak. Aztán nekiestem a mézeskalács készítésének. Hogy Áronom is boldog legyen és ajándékozhasson, készítettem az osztálytársainak mézeskalács-névtáblákat. Holnap visszük be, remélem, sikere lesz (inkább az ötletnek és szándéknak, mint a külsőnek).
Karácsonyra már megvan a szuper komoly ajándék: egy telefon. Remélem, sikerül megértetnem igazán Áronnal, hogy ez nem játék, hanem azért kell, hogy ha bármilyen ok miatt késnék a suliból, akkor tudjak neki szólni, hogy pl. áll a hév, vagy vmi. Valamint sikerült nagyon olcsón beszereznem a Gazdálkodj okosan! társasjátékot. Gyerekkoromban nagyon szerettem, és bízom abban, hogy Áronnak a játék során értelmet nyer a spórolás, pénzbeosztás, egyszóval az okos gazdálkodás lényege! Nehogymár olyan buta pénzszóró legyen, mint az anyja :D

Nem kontírozgatsz, könyvelsz!

Kaptam egy bt-t, hogy az előző évi könyvelés alapján rögzítsem az RLB programba. Kicsit be voltam tojva, de ment. Lelkemre lett kötve, hogy mindent kérdezzek nyugodtan, amiben nem vagyok biztos. Igyekszem önállóan dolgozni, és előbb megoldást találni és arra rákérdezni (hogy jól gondolom-e). Azt mondta a főnöknő lánya, Petra, hogy látja, hogy értem a dolgokat, a kérdéseim is értelmesek és csak 5-6 hibám volt egy éves könyvelésben, szóval bíztató az indulás. El is meséltem neki és a főnöknőnek, Erikának, hogy büszkén mesélem minden ismerősömnek, hogy végre tanítanak kontírozgatni. Erre Erika rám nézett és ennyit mondott: "Nem kontírozgatsz, hanem könyvelsz!" ... és ez annnnnyira jó!

Többszörösen jó

Azok a piszkos anyagiak...Sajnos hévvel tudok csak eljutni az irodába, a jegy pedig 460 Ft. Első nap úgy éreztem, senki nem ismeri még a falut sem,  nemhogy az utcát, ahová el kellett volna jutnom időben. Komolyan azt hittem, késéssel fogok kezdeni, de szerencsére sikerült meghajtanom magam, így odaértem. Nagyon kedves családhoz kerültem, anya és lánya valóban szeretetteljesen dolgoznak egymással és a világgal is totál békében vannak. Van egy segítőjük, Móni, aki amolyan mindenes náluk: háztartást vezet, irodai kupacokat rendszerez, stb...és láss csodát: helyi csajszi, és ő is csak 6 órában dolgozik ott a kislánya miatt és autóval jár :D Ugye sejtitek??? Bizony, a drága felajánlotta, hogy a hét 3-4 napján, amikor bemegy az irodába, nagyon szívesen fuvaroz oda-vissza! Így máris még nagyobb kedvvel vállaltam be ezt az egészet. Igazság szerint szinte bármilyen feltétellel elvállaltam volna, mert tényleg nagyon nagy segítség, hogy megtanítanak mindenre. Fizetésről csak két hét után beszéltünk. Kevés, de mégis sok a semmihez képest, főleg, hogy tudást is kapok :) Na és nem elhanyagolandó, hogy közben jelentkeztem az önkormányzatnál is aktív korúak támogatásáért, így két helyről jön egy kis pénz. Kár, hogy több helyre kell kiadnom, de valahol el kell kezdeni a gödörből kilábalást.

Ugye, hogy ugye???

Újra meg kellett jelennem a munkaügyiben, immáron azért, hogy leadjam a kiskönyvemet. Mielőtt azonban odamentem volna, mérgemben elkezdtem felhívogatni a helyi könyvelőket. A harmadik könyvelőnek itt és Szigetszentmártonban is van irodája. Nem értette először, hogy mit tehetne értem, de amikor kifakadtam, hogy mindenhová gyakorlattal vennének csak fel, de így soha nem tudok tapasztalatot szerezni, megcsillant a remény, hogy ad egy esélyt. Megkért, hogy hívjam vissza másnap (november 29-én) és akkorra eldönti a lányával, hogy bevállalják-e az oktatásomat. Azt hiszem, mondanom sem kell, mennyire izgatottan vártam a másnapot.
Felhívtam. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS IGENT MONDTAK!!!! Így december 1-jétől elkezdem náluk a gyakorlatszerzést. Mondhatnám úgyis, szakmai gyakorlaton leszek :D Titta örö, e bódottá!

Mézes madzag..

Sajnos a munka nem jött össze. Írtam az egyik pályázótársamnak, neki sem jelzett vissza a munkaadó. Így felhívtam a cég vezetékes számát és érdeklődtem. A telefonkezelő biztosított róla, hogy a hölgy mindenképp vissza fog hívni. Nem telt el pár perc, érkezett egy email-em, amelyben a hölgy arra kér, legyek türelmes és a továbbiakban a kérdéseimet emailben írjam meg, ne telefonáljak. Ebből pedig azt a szomorú következtetést vontam le, hogy nem barátságos hangulatban válnak el az "előző" munkaerőtől, hanem aljas módon, hátulról támadva. Így már nem is reménykedem, hogy valaha jelentkezni fog. Úgy látszik, az álmaimért tényleg keményen meg kell dolgoznom, de akkor is megvalósítom!