VALÓSÁG

Ezt most találtam a férjem facebook-os oldalán. A legelső jegyzete. Nem is tudom, melyik a rosszabb: a helyesírása, vagy maga a tény, hogy mindezt még közzé is tette. Legyen az első, hisz a másodikat most én is megteszem. Vajon ez a részemről önlejáratás??

Egy fejezet a szolgálatból.

(Itt a nickneve szerepel), 2011. október 28., 3:24

2011.10.27-én 19:30 kor megérkezik édeske hozzám az őrhelyemre,hogy erősítse az őrzést. Magával hozott egy bazi nagy hamburgert amit alig bírtam lenyomni,majd a kaja után szolgálatba is állt a kocsiba ülve Laptop a kézbe filmet nézve, nyomtuk egy darabig,majd megkívánva egymást a hátsó ülésen szexeltünk egy jót, élvezve az autó ide oda inbojgássát.

Röpültek az érzések kivert a víz,majd újra első ülésen találva magunkat zenét hallgatva múlattuk az időt. Pár óra elteltével éber édeske kinyúlt az ülésen és mély alvásba szenderülve hagyott magamra.Meredő szemekkel néztem őt, milyen édesen alszik majd, takaróval betakarva zenét hallgatva, fényképeztem őt. Már közel 4 óra lesz és még mindig éberen szundikál a megerősített szolgálatom,kint fingom sincs mi zajlik, csak őt nézem,remélem még sokáig élvezhetem éber jelenlétét.

Mi mindig szakszerűen látunk hozzá és hatalmas éberséggel őrzünk mindent és mindenkit. Nyugalom és Biztonság

Tündérmese

Gyerekkoromban, mint minden lány, én is álmodoztam a jövendőbeli életemről. Szép ház, egy aranyos kisgyermek (igazság szerint kettőt akartam), egy udvarias és kellemes társ. A szép ház úgy, ahogy rendben van. Az aranyos kisgyermek is. Igen, ketten lennének, ha akkor erősebb vagyok. Akartban és testben egyaránt. Bár szerintem az orvosok csak könnyíteni akartak a lelkemen azzal, hogy ők is a terhesség megszakítását javasolták. A társ. Jelenleg úgy érzem, nemhogy udvarias és kellemes, hanem maga a gonosz szörny, aki nem elégszik meg azzal, hogy míg ő a bálban szép hercegkisasszonyokkal táncol, addig én otthon kormosan, koszosan sírdogálok. Nem, az önbecsülésem teljes lerombolása a célja. Mert azt mondta tegnap éjjel, amikor megint nem hagyott aludni, hogy addig nem válik el tőlem (bár szerintem soha nem akar), amíg be nem mocskolom magam én is. Tudja, hogy a gyerekemen kívül az önbecsülésemhez ragaszkodom leginkább. Úgy gondolom, hogy aki egyszer megcsalja a párját, máskor is megteszi, és nemcsak az egyik párját, hanem az összeset, akivel élete során összehozza a sors. Szeretnék hinni magamban, hogy én nem ilyen vagyok. Szeretném, ha a társam (akár a mostani, akár a jövendőbeli) bízna bennem. A jelenlegi bízik. Megmondta, hogy én egy biztos pont vagyok az életében. Sajnos, tényleg soha nem fog találni egy ilyen marhát, mint én. Valahogy túl kéne lépni ezen az érzésen, az önmarcangoláson.  De ahányszor csak belegondolok, hogy „meg kéne csalni”, már görcsbe áll a gyomrom és remeg a kezem. Nem tudnám megtenni. De bárcsak jönni valaki, aki rávezetne erre az útra! Igen, ezt kívánom. Hogy ne tudjon tovább bántani a férjem már lelkileg se! Tudom, hogy a mesék azért mesék, mert kitalált történetek, nem valósak. De azért találták ki, hogy az emberek higgyenek a jóban. Én szeretnék hinni, eddig hittem is. De már egyre kevésbé sikerül. Pedig olyan szép lehetett volna ez a mese :(

Elgondolkodtató sorok

Ez egy történet ami állítólag 2004 óta emailben és most már a közösségi
médiákban is kering, nem tudni ki az eredeti szerzője.
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam
a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és
csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele
tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan.
Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte,
miért?
Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám
üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással.
Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem
igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!
Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy
megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át.
Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az
életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét,
forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már
Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire
számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra.
A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt
most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem
vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert
fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt,
úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.
Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap
felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt,
mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges.
Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és
nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal.
Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel,
ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába.
Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a
karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd
megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem,
beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és
azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell
néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.
Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem,
hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan
sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A
szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz,
több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és
gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam,
kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a
munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.
A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg
alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az
arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy
percig azon gondolkodtam, mit tettem vele.
A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta
meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.
Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint
erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban
vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek.
Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem
talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt.
Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre
könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a
szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.
A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy
kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját,
élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön
közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy
az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam,
kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai
lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont
olyan volt, mint az esküvőnk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a
karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az
iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre,
hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az
ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek,
meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte.
Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A
házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró
részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól
kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig
kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és
zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az
eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden
reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam
az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva
Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg
akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig
visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház,
nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot,
de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a
házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,
amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog
házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.

Ezt muszáj bemásolnom :)

A képzés célja: ELVISELHETŐ nők képzése :))))

KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK:
- Nem beszélni hülyeségeket (2000 óra)....Nektek pasiknak úgyis minden hülyeség
... - Nem pakolok mindent el (100 óra, gyakorlati foglalkozás videó rögzítéssel).....A büdös zokni szanaszét tök normális
- A saját pénz megszerzése (550 óra).....aham...kinek a faszsága hogy a nőnek otthon a helye???
- A pénz nem elherdálása minden szarra (850 óra)....Nktek nem szar a pornóújság mi meg igényesek vagyunk :-D

FAKULTATÍV TANTÁRGYAK:
- Rovarok - kezdő és haladó szint: Férfi segítség nélkül a kisebb rovarok elpusztítása.....jajjjj hát ha még ezt is mi csináljuk akkor minek is a férfi???:-O
- Filmezés - kezdő és haladó szint: Elalvás nélkül megnézni bármilyen filmet! Vizsgafilm: Star wars.....ez kínzás nem elég hogy horkoltok mint darth vader???
- A legújabb tudományos felfedezés: A fejfájásra a szex a gyógyszer - szeminárium.....bizonyiték van nincs?kuss....
- Autóvezetés könnyedén és balesetmentesen.....köhömköhöm...kik is okozzák a legtöbb balesetet?
- Szépségápolás olcsóbban, avagy nem minden hatásos és szükséges - előadás....ugyan hogy aztán azt mondhassátok hogy igénytelen banyák vagyunk?

Letölthető vázlatok:
- A sör a legfontosabb a bevásárlólistán (15 oldal).....minden nap egy csokor virág és egy drága bor aztán tárgyalhatunk!
- Amikor kiteszed a melleidet, viseld a következményeket (110 oldal)....szerintem inkább nektek kell viselni a következményeket!
- Kevesebb verbális kommunikáció és még több non-verbális (55 oldal)...sajnálom de mit mondtál?ja hogy nem hoztam sört?:-O hát az SZOPACS!

 Na és ezt az idézetet is muszáj idetennem, mert nagyon szép, és nagyon-nagyon igaz.

A szerelem és a könny édestestvér,
nincs olyan szerelem, mely egy könnyet sem ér.
Aki sohasem sírt az sohasem szeretett,
mert a szerelem és a könny,
egy napon született.

 

Iskolai, munkahelyi problémák

Áronom tolltartóját minden este ellenőrzöm, hogy milyen állapotban vannak a ceruzái. Muszáj, mert az egyik kis osztálytársa minden nap leharapja a grafit végeit, töri a ceruzáit. Ma reggel bepótoltam ezt az ellenőrzést, és amikor megláttam a grafitját, hogy megint rövidebb lett, eldöntöttem, hogy beszélek az osztályfőnökével. Be is kísértük a suliba, mert természetesen az apjának is jönnie kellett. Igazából ő akart balhézni, még azt is kilátásba helyezte, hogy kiabál az osztályfőnökkel. Áronon láttam, hogy nem akarja, így én is bementem velük a suliba, és szerencsére az osztályfőnöknél én jutottam szóhoz, a férjem csendben állt. Szóval már itthon kiderült, hogy bizony (ahogy az várható volt) Áron is eltörte előző nap az osztálytársa ceruzáit és még csúnyán is beszélt vele. De ez az egész nem tegnap kezdődött, már legalább egy hete ez megy. Remélem, a tanárnő ezek után nem rendezi le annyival a dolgot, hogy bizony Áron is ludas, hanem igenis rájuk szól.

Kaptam ma egy telefonhívást, lemerült a mobilom, mire kikotortam a táskámból. Azonnal töltőre tettem és visszahívtam az illetőt. Azt hittem, munka miatt keresnek, de csak a logopédus volt, hogy Áront akkor mégis járatni szeretnénk-e hozzá? Ha igen, akkor viszont csak csütörtökönként délután lenne rá ideje, 4 után. Nem igazán örülök neki, mert a férjem biztos, hogy ki lesz akadva, mert Áronnak sem fog tetszeni. De ez van, majd úgy kezeljük, mintha egy szakkörre járna.

Aztán később, amikor Áronnal már kettesben voltunk itthon, megint csörgött a mobilom. Egy munkaadó hívott, de sajnos hiába volna helyben, nem tudok hajnal 6-ra bemenni, mivel Áront 7.30-ra viszem iskolába. Az apjára meg ugye nem számíthatok. Nagyon, nagyon szeretném, ha összejönne az az állás novemberben. Nagyon nagy szükségem van rá. Szurkoljatok, hogy sikerüljön.