Munkaügy...

A munkanélkülim továbbra sem érkezett meg, így ismét apukám anyagi támogatásával és kíséretével felszerelkezve elmentem a ráckevei Munkaügyi Központba. Még szerencse, hogy nem vártam a drága férjemre, hogy elvigyen, ugyanis az ügyintéző hölgyem felvilágosított, hogy amíg nem jelenek meg az ellenőrzésen, addig visszatartják a pénzemet. Így most később kapom meg. Nem baj, legalább tovább tart :)
Közben írtam az álommelóhelyem hirdetőjének, hogy nekem még mindig aktuális az álláskeresésem, így örömmel venném, ha az orvosi kezelése után (lehetőleg csak engem) behívna próbanapra. Már nagyon várom, szeptember óta halogatja a betegsége miatt, november közepére ígérte a visszajelzést. Már az van...Nagyon szeretném, ha ez összejönne. Ha csak a fele úgy van, ahogy az állásinterjún mondta, az maga a csoda lenne. Meg tudnám oldani a fiam iskolába vitelét, hazahozatalát, lenne fizetésem, így még egy olcsóbb albérletbe is el tudnék vele menni és végre nyugalmunk lenne....édes álmok, váljatok valóra! Én teszek érte!

Türelem nyugalmas kikapcsolódást terem :)

Ó igen! Az évek folyamán szerzett tapasztalat és türelem megtette hatását! Na meg édesapám nagylelkűsége :) Szerencsére eljött hozzám és adott pénzt belépőre, így Áronomat is el tudtam magammal vinni. Többé nem kérek semmit a férjemtől, csak azt, hogy váljunk el.
Az ismerősöm egyáltalán nem vette zokon, hogy a kisfiam is elkisér minket, így még a legkétkedőbbeknek is bizonyította, hogy valóban egy szimpla baráti programról van szó, nem többről!
Nagyon szépen énekelt az énekesnőjük, Herczku Ágnes, néha pedig besegített Nikola Pavrov zenésztársa is. Aki egyébként rengeteg zenetörténetet mesélt, érdeklődéskeltően előadva, szóval végig nagyon jó volt a műsor. Annyi zavart össz-vissz, hogy sok dalt görögül, bolgárul stb. énekelték. Igaz, hogy előtte felhomályosítottak minket, hogy miről fog szólni a dal, de jobb lett volna velük kacagni. Amin még kiakadtam, az az volt, amikor én induláskor a kocsi mellett átvettem a kényelmes, meleg sportcipőmet meg zoknimat, és átvettem a vékony harisnyazoknit, meg a tip-top cipőt, majd amikor végeztem, odalépett mellém a haverom és mit látok a lábain? Egy sportcipőt! WHáhh!!! Jobban éreztem volna magam a novemberi hidegben sportcipőben, de így is jó volt, mert úgy befűtött nekünk a kocsijában....csodálom, hogy Áronom nem aludt el :)
Épségben, szűzen hazaérkeztem és boldog voltam, mert igenis eleget tettem egy meghívásnak, még több közös élményt szereztem a kisfiammal, és bebizonyítottam, hogy már ebben sem függök a férjemtől!
Legközelebb már okosabb leszek, és eleve úgy fogom intézni a dolgaimat, hogy Áronom is velem jöjjön. Mert mostantól még megállíthatatlanabb vagyok :)

Kikapcsolódás....sztornózva?

Őrült nagy balhé volt itthon. Egy nagyon kedves régi barátom meghívott egy népzenei estre. Annyira örültem, két ok miatt is. Egyrészt nagyon rég nem találkoztam ezzel az ismerőssel, másrészt a kisfiam 7 életéve alatt összesen 2 osztálytalálkozón voltam csak. Soha sehová nem mozdultam ki. Főleg nem egyededül, vagy gyerek nélkül. Úgyhogy örömmel elfogadtam a meghívást és elhatároztam, hogy a férjemnek csak előző nap fogok szólni, mert tudtam, hogy szemétkedni fog. Először, amikor próbáltam eltervezni, hogy hogy adagoljam neki,  máris javítanom kellett. Hisz nincs szükségem az engedélyére, csupán arra kell megkérnem, hogy vigyázzon addig a kisfiunkra. Így amikor reggel hazaért munkából, elmondtam, hogy másnap délután programom lesz és addig a fiunkkal kéne lennie. Természetesen nem mondott rá igent, sőt! Azonnal azt kérdezte, kivel megyek? Nő vagy férfi? Honnan ismerem stb. Délutánra annyira elfajult az egész beszélgetés, hogy elkezdtem az irataimat rendezni, hogy könnyebben tudjak majd csomagolni. Erre a férjem fogta, és elkezdte a ruháimat, a könyveimet mind zsákba tenni. A végén már zokogtam az ágyon, teljesen kiborultam. Ő ugyanis úgy gondolja, hogy neki nem joga, hanem már-már kötelessége megcsalni engem, de fordítva ez nem történhet meg, hiszen őt nem lehet megcsalni. Nem ezért vett feleségül…Én vajon ezért mentem hozzá? Múltkor nehezményezte, hogy nem keltek benne bűntudatot. Nos, ezt most bepótoltam. Vajon hány nő érdemli ezt meg? Vajon ki tűrne neki ennyi ideig ennyi megaláztatást és mellőzést? Vajon ki élne egy ilyen aljas, önkényes, egoista, felelősség nélküli, undorító férjnek? SENKI! Egyedül én vagyok ekkora barom. Amikor már úgy érezném, hogy képes vagyok változtatni, megint csak történik egy ilyen, és azon gondolkodom, vajon tényleg sikerül-e valaha elszakadnom tőle és boldogan élni? Azt hiszi, bárkivel bármit megtehet. Szerencsére most hívott az apukám, és azt mondta, holnap eljön és beszél vele, mert ezt már ő sem tűri tovább. Megkönnyebbültem. Remélem, Pisti rájön, hogy nincs igaza és végül eljutok arra a rendezvényre úgy, hogy közben nem kell aggódnom a fiam miatt. Nagyon szeretném.