Áronom tolltartóját minden este ellenőrzöm, hogy milyen állapotban vannak a
ceruzái. Muszáj, mert az egyik kis osztálytársa minden nap leharapja a grafit
végeit, töri a ceruzáit. Ma reggel bepótoltam ezt az ellenőrzést, és amikor
megláttam a grafitját, hogy megint rövidebb lett, eldöntöttem, hogy beszélek az
osztályfőnökével. Be is kísértük a suliba, mert természetesen az apjának is
jönnie kellett. Igazából ő akart balhézni, még azt is kilátásba helyezte, hogy
kiabál az osztályfőnökkel. Áronon láttam, hogy nem akarja, így én is bementem
velük a suliba, és szerencsére az osztályfőnöknél én jutottam szóhoz, a férjem
csendben állt. Szóval már itthon kiderült, hogy bizony (ahogy az várható volt)
Áron is eltörte előző nap az osztálytársa ceruzáit és még csúnyán is beszélt vele.
De ez az egész nem tegnap kezdődött, már legalább egy hete ez megy. Remélem, a
tanárnő ezek után nem rendezi le annyival a dolgot, hogy bizony Áron is ludas,
hanem igenis rájuk szól.
Kaptam ma egy telefonhívást, lemerült a mobilom, mire kikotortam a táskámból.
Azonnal töltőre tettem és visszahívtam az illetőt. Azt hittem, munka miatt
keresnek, de csak a logopédus volt, hogy Áront akkor mégis járatni szeretnénk-e
hozzá? Ha igen, akkor viszont csak csütörtökönként délután lenne rá ideje, 4
után. Nem igazán örülök neki, mert a férjem biztos, hogy ki lesz akadva, mert
Áronnak sem fog tetszeni. De ez van, majd úgy kezeljük, mintha egy szakkörre
járna.
Aztán később, amikor Áronnal már kettesben voltunk itthon, megint csörgött
a mobilom. Egy munkaadó hívott, de sajnos hiába volna helyben, nem tudok hajnal
6-ra bemenni, mivel Áront 7.30-ra viszem iskolába. Az apjára meg ugye nem
számíthatok. Nagyon, nagyon szeretném, ha összejönne az az állás novemberben.
Nagyon nagy szükségem van rá. Szurkoljatok, hogy sikerüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése