Ezúttal másképp lesz

Elkezdődött az iskola, a kisfiam első osztályos lett. Nagyon büszke voltam rá, hihetetlen, hogy így elrepült az idő. De még így is észrevettem, hogy a férjemmel nem stimmel valami. Hiába nem dolgozott (már megint), minden éjjel eltűnt. Utánanéztem az adatlapjainak a közösségi hálókon, és az egyiken láttam, hogy egy lány rendszeres látogatója. Természetesen mikor rákérdeztem, nem is igyekezett titkolni, sőt büszke volt rá, hogy igen, van egy nője. Egyenlőre csak filmet néznek minden éjjel......Hogyne. Én meg sakkozni járnék valakihez....Közben el tudtam helyezkedni egy cégnél, ahová csak autóval lehetett bejutni. Kértem, adja kölcsön a kocsiját, hiszen tudok vezetni és elvégre én adom a pénzt a lízingre, tankolást is én oldom meg javarészt, szóval miért ne használhatnám munkába járáshoz? Nem adta. Nincs elég üzemanyag. Mondta ezt reggel, mikor kértem a kocsit. Aztán éjjel megint elment a lányhoz, természetesen kocsival. Reggel hazajött,  megint nem volt üzemanyag, hogy bevigyen dolgozni. Ez így ment majd' egy héten át, amikor elszakadt a cérna és először szépen, majd üvöltve kérdeztem, hogy engem miért nem tud fuvarozni, ha már nem adja kölcsön a kocsit, a lányhoz bezzeg mindig tud menni? Végül higgadtan megkérdezte, hogy ugyan miért nem tudtam ezt szépen megkérdezni tőle.  ????!!!!!! MIVAAAAAAN?! Kértem én szépen, de nem hallotta meg. Ezért üvöltöttem. Ezután egyszer bevitt a munkahelyre, aztán egyszer kölcsönadta az autót. Kölcsön kellett kérnem egy ismerőstől, egy rokontól, az édesapámtól és egyre több helyről, hogy tudjak tankolni a kocsijába, hogy legyen mit ennünk, hogy egyáltalán legyen pénzünk. Ebédet főztem, vacsorát készítettem, tankoltam. Ő hazajött enni, szemétkedni, majd elment és vagy nem jött haza időben, vagy nem vitt be dolgozni. Már ez sem tetszett a főnökömnek, de mégis megpróbált segíteni, már csak a saját jóhíre miatt is (munkaerőt közvetít), és megoldotta hogy be tudjak menni dolgozni. Mi lett ebből? Természetesen lefeküdtem a főnökömmel, mert józan ember másképp nem furikázza a dolgozóját. Mondta valaki, hogy a főnököm vitt dolgozni? Nem, azt mondtam, megoldotta, hogy be tudjak menni dolgozni. Hirtelen a férjem talált munkát (kb. a 20. megfelelt az igényeinek), így nekem változtatnom kellett volna a munkaidőmön: egyik nap egy órával később kezdtem volna, másik nap két órával előbb végeztem volna. Természetesen elküldtek. Nyolc órás munkaidő van, heti 5 nap. Egyiket sem kéne csökkenteni rendszeresen. Szóval most megint itthon ülök és munkát keresek. Közben a férjem minden éjjel a lánnyal van, akár a lány lakásán, akár a férjem munkahelyén. Pénzt természetesen nem látok tőle, hisz örül, ha kifizeti a kocsi lízingdíját. Hogy lássa, nem vagyok az a hülye, szerelmes kis cseléd, akinek képzelt, beszüntettem a főzögetést, a kívánságlesést. Már nem szolgálom fel neki az ételt, sőt, bevallom, direkt nem is főzök, csak ha már tudom, hogy lassan indulnia kell a munkába. Nem csomagolok neki oda se. A ruháinkat külön mosom, az övét megtartom neki. Hogy ebből mi sült ki? Természetesen emiatt is én vagyok az aljas. Még a lány is ki van akadva rajtam. Vagy éppen nem érdekli. Engem sem.
Pénteken úgy indult munkába a férjem éjszakára, hogy mire másnap reggel hazajön, költözzünk el. Fogtam magunkat, és átmentem a tesómékhoz még este. A nagyságos úr meg kiakadt. Ha mi vasárnap megyünk haza, akkor csak kedden látja a fiát...Hopp. Leesett? Annyira nem. Mivel szombaton mégis hazahoztam a fiamat, hogy találkozzanak. Mit szűrt le ebből a férjem? Hogy kívánom őt, és csak emiatt jöttem haza. Majd rám mászott. Természetesen nem kívántam, sőt undorodok tőle, ezért lehetőleg nem is alszom már vele egy ágyban. Ami elég könnyen megvalósítható, hiszen ha nem dolgozik és mégsem tudnak találkozni az új szerelmével, akkor egész éjjel webkameráznak .. a laptopon, amit elvileg csak én használhatok, amit megbecsülésem jeleként kaptam....volna.
Beszélgettem a nővéremmel, míg ott voltunk. Elmondta, hogy a sógorommal ugyanezt csinálta. Gyűlölte, annyira, hogy még egy asztalhoz se bírt vele ülni. Végül átgondolta, és igenis a fiukkal közösen ebédeltek, ha úgy adódott, megkínálta teával a férjét és láss csodát, túlélte. Felülemelkedett a gyűlöletén és emberként tud tovább élni. Annyira egyszerűen hangzott...Én is így fogok tenni. Azt már kifejezésre juttattam, hogy nem érdekel, hogy már mást szeret (fáj, de már nem érdekel). Nem fogok érte mégegyszer harcolni, elég volt három éve megalázkodni. Nem fogom a gyerekemet ellen hangolni, mert embertelen, gerinctelen volnék. Azt szeretném, ha normálisan el tudnánk válni egymástól, igenis emberként, nem vadállatként. Márpedig "tégy felebarátoddal, ahogy szeretnéd, hogy veled is tegyenek".
Kértem, csendben, higgadtan, hogy írjuk alá a válókeresetet és értelmes szülőkként és emberekként váljunk el. Felejtsem el. Miért is? Mert akkor nem tudnák vonni az én fizetésemből az ő hiteleit? Mert akkor fizetnie kéne a gyerektartást? Miből? Ó, hát ha nincs hivatalosan bejelentett állása, akkor bizony közmunkából. Így viszont szabadon élvezheti, hogy mekkora félisten, és biztos én sem merek kilépni az árnyékából. TÉVED. Ezúttal másképp lesz.